Szlovéniára sosem gondoltam úgy, mint potenciális úti cél.
Emlékszem, egyik általános iskolás osztálytársam egyszer az osztályfőnöki órán
mesélte, hogy ott voltak nyaralni. Nem estem le a székről irigységemben. Lehet,
sokáig Szlovákiával kevertem.
Mivel az idei nyaralási tervben feltűnt, hogy Rovinj és
Bibione között aligha lehetne kihagyni Szlovéniát, így úgy döntöttem, hogy ne
is hagyjuk ki. Böngésztem kicsit a neten, leginkább úgy, hogy a Google maps-en
néztem, hogy mik lehetnek a nagyobb, tengerparti és útba eső városok és azokra
kerestem rá. Aztán annyira megtetszett, hogy vettem egy antikvár útikönyvet.
FIGYELMEZTETÉS! A horvát – szlovén határ rettentően
hátrányos helyzetű dugók szempontjából. Bevallom, ezt nem gondoltam végig.
Horvátországban a szombat a fordulónap és azt a rutinos Horvátországban
nyaralók már tudják, hogy a hazaút, maga a veszedelem, de én rutintalan nem
hittem, hogy Szlovénia felé és annyian mennek haza. Én, balga. 2 óra araszolás 7
km-en és egy bedurrant bal kuplungozó láb. A határon kb. ránk sem néz az őr, de
mindezt egyetlen egy kapunál teszi, ahol több ezer autónak kell átverekednie
magát. Két határ van: a tengerpart felé és nem a tengerpart felé. Szerintem
mindegy.
AUTÓPÁLYAMATRICA! Nem kapu van, hanem matrica szükséges. 15
euró a 7 napos. Olaszországból hazafelé mindenképp erre érdemes jönni. A
szlovén pálya végig elkészült, így egyébként Bibionétól Budapestig lehet zúzni.
A szlovén pályán autózni élmény, mert gyönyörű a táj. A pálya zöldellő hegyek közé van vágva, beültetett támfalak és eltolt szintű útszakaszok. HIHhhetetlen! (Boborján) Minden hegyecske tetején egy templom. Van, hogy kettő egymással szembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése