Bevezető - Olasz-Szlovén-Horvát tengerparti nyaralás és körút 2013

Az idei nyaralás egy szép lassan körvonalazódó, de mindig homályos kontúrú mestermű lett. Tavaly szeptemberben, mikor családosan nyaraltunk a barátommal Horvátországban, eldöntöttük, hogy jövőre ketten vágunk neki az Adriának. 

A kezdeti úti cél Opatija volt, mert akartam egy kis monarchiabeli luxust, aztán az árak és az utazási irodai ügyintéző eltántorított és Rovinjra buzdított. Az egy hetes nyaralási tervet kibővítettem, mikor ráébredten, hogy a munkahelytől nem csak 1 hétre szakadhatok el. Kerestem a közelben egy másik nyaralóhelyet, így esett a választás Bibionére. Aztán megnéztem, hogy mi van a kettő között és hogy mit érdemes útba ejteni. Az Adria eme északi csücske elég kicsi, de annál szebb. Pár óra alatt három ország számtalan szépségét lehet megnézni. Ráadásként a Szlovének még az autópályájukat is befejezték, ami nagyon vonzó Magyarország felé vezető út és épp keresztül megy Ljubljanán. 

Hát így került papírra a nyaralás vázlata.

Rovinj 

Budapestről könnyen és gyorsan elérhető. Az autópályáról való lehajtás után még elég sokat kell menni tengerparti utakon is. Az útdíj elég húzós és kb. 3-szor kell fizetni. Mi szombaton 9-kor indultunk Budapestről és nem kerültünk dugóba. Azt kell mondjam, természetes, hogy van egy torlódása kapuknál. Később az út során olyan dugóba kerültünk, hogy a Rovinj felé vezető enyhe kis torlódást semmiképp nem nevezném dugónak.

Rovinjba először a kulcsátadó irodába mentünk, ahol a kedves ügyintézőtől megkaptuk a címet. A térképen bejelölt ház gyanúsan távol volt mindentől, semmiképp nem esett bele az 1-3 km-be amit a foglaláskor mint tengertől, centrumtól való távolság preferáltunk. A ház a helyi Konzum üzletlánc „kertjére” nézett, ami szebbnek bizonyult, mint az apartman kertje. A ház a miskolci Lyukóbánya összeeszkábált telkeire hasonlított. A kertben pampafű és szárazkórók, kandikáltak a cserép- és tégladarabok közül. A házi úr kedvesen invitált minket, hogy megmutassa a nyugalom szigetét, mely a félkész ház pincéjébe rejtőzött. Az ajtót kitárta és szemünk elé tárult egy sötét lyuk, ahol látszólag évek óta nem fordult meg senki és vidám pók szaladt ki a küszöb alól, élvezve a szabadságot. Az összeomlás enyhe kifejezés arra, amilyen állapotba kerültem. Visszacsörtettünk az irodába, ahol a fiú mint ha nem is lenne ettől természetesebb semmi, már keresett is egy másik apartmant. Kissé értetlenkedett, hogy ezt a remek házat, mely minden paraméternek megfelel (értsd: van hálószoba, konyha és tető a fejed felett, légvonalban biztos a 3 km-be is belefér), miért nem fogadtuk el. Az új házi néni egy Volkswagen terepjáróval jött le értünk, mely önmagában biztató volt. Az apartman ahova vitt gyönyörű volt, vadiúj. Mosogép volt, de mikró nem. Kis szépséghiba.

 

 

Tanulság: hazaérve az utazási ügyintézőmnek is elpanaszoltam, hogy mi történt és kiderült, hogy más utassal is előfordult ez. A horvátok előszeretettek tukmálják a magyarokra a szart. Reklamálni kell. Aki utazik, hamar rájön, hogy nem mi vagyunk a legsemmirekellőbb nemzet, így nem érdemeljük meg a rossz minőséget. Valahol az utazás 10. napja környékén ez az érzésem, majd igazolást is nyer.