Itthon Bibionéről ábrándozva és hallva, hogy mások ott
voltak, elfogott a vágyódás a hosszú homokos, napernyős tengerpart iránt. A
velencei történelem nyomait magán viselő Rovinj, Porec és Pula után, Piran
szépsége, és Trieszt hatalmasságának tükrében, Bibionéba érkezve elfogott a
csalódottság. Itt nincsen más csak homok és gumimatrac árus.
Lido del Sole a bibionei partszakasz közepe. A hotelünk
nagyon közel volt a parthoz, volt saját napernyőnk. Tulajdonképpen Lido del
Sole központjában voltunk, mert voltunk mellettünk 3 étterem, egy pizzás, egy
fagyis, egy bolt, és egy kacatárus. Ez volt a központ. Sokáig azt hittük, hogy valahol
van „ a központ”, de ha volt is, az nem kellemesen legyalogolható távolságban.
A part jól kiépített, de POTTYANTÓS WC van. Én nem vagyok
rutinos Bibionéba utazó, így bevallom ezt nem is sejtettem, és kritikus
pillanatokban nem esett jól szembesülni ezzel. A parton tehát van „WC”,
lábmosó, zuhanyzó és öltöző kabin is. Sok a „nem fizetős” strand, és napernyőt
sem kötelező bérelni, de szerintem kényelmesebb.
A parton nem nagyon büfé, pizzaszeletes viszont közel van,
itt lehet venni ebédet. Egy normál méretű, extra vékony tésztájú pizza 6-7
euró. A családi giga nagy pizza pedig 12-15 euró.
A strand jellegzetessége a chilei papírsárkány árus és a
chilei masszázs árus. Ők reggeltől naplementéig róják a végtelen kilométereket
a portékákat árulva. A sárkány mindig a tenger felett van, a pizzás felett vagy
a mosdók felett sosem. El nem tudom képzelni, hogy a chileiek hogyan intézik
természetes szükségleteiket. Mindenesetre a sárkányok szép látványt nyújtanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése